A víz világnapja egyre kevésbé tűnik ünnepnek és egyre inkább alkalom arra, hogy figyelmeztessük egymást (és önmagunkat) a hatékonyabb vízgazdálkodás fontosságára.
Ahogy azt a Levegő Munkacsoport elénk tárta: "Három és fél Balatonnyi víz tűnik el az országból évente, a talajvízből pedig van, ahol 8 méter tűnt el."
Tekintse meg Ön is az RTL Zöld Hírek rovatában megjelent videós beszámolót:
A csillagászati tavasz második napján, március 22-én ünnepeljük a víz világnapját.
Bár ma már szinte mindennek van világnapja, a víz esetében 1992. december 22-ig kell visszamennünk, ha e jeles nap eredetét kutatjuk. Ezen a napon, az ENSZ közgyűlése határozott úgy, hogy 1993. március 22-től, a világ minden táján "ünnepelni fogjuk" a víz világnapját.
Kétség kívül szebb, teljesebb lenne az ünnep, ha így, 29 évvel az első jeles alkalom után már senkinek sem kellene nélkülöznie a jó minőségű ivóvizet, de egyelőre úgy tűnik, az emberek alkotta, emberek által irányított világ ezt nem képes megvalósítani.
Talán nincs ember aki vitatná, hogy a földi élet nélkülözhetetlen feltétele a víz.
Ha így van, és figyelembe vesszük, hogy milyen módon bánunk ezzel a kinccsel, elgondolkozhatunk azon, valóban olyan intelligens lények vagyunk-e, mint ahogy hisszük.
Itt, Európa szívében kiváltságos a helyzetünk. Az elmúlt évszázadok során megszokhattuk, hogy van vizünk és ma, a 21. század elején a legtöbb otthonban rendelkezésre álló víz tényleg jó minőségű. Ahol nem adott a vezetékes víz, ott jellemzően megvalósítható az ott élők ellátása fúrt kútból.
Földünk ma is változik, így amit ma biztosra veszünk, azt utódaink talán már nem tehetik meg.
Ma még oly távolinak tűnnek azok az országok, földrészek, ahol emberek sokasága kénytelen sokkal rosszabb körülmények között élni, ahol a vizet mindennél drágább kincsnek tekintik, ahol sokan a víz hiánya vagy rossz minősége miatt sokkal rövidebb életet élhetnek, mint ami számunkra természetesnek tűnik.
Bárcsak felébrednénk! Bárcsak többet foglalkoznánk azzal, hogy miként teremthetnénk másol is jobb körülményeket, bárcsak többet gondolnánk mások jólétére és saját jövőnkre!